8.rész

Felicity szemszög:

Ez volt életem legrosszabb napja!!! Elmondom mi történ.
Eleinte csodásan indult a nap. 11-ig aludtunk, mert fáradtak voltunk és aztán lementünk reggelizni. Reggeli után beszélgettünk a többiekkel a nappaliba. Louis moziba akart vinni ezért átöltöztem.

Elmentünk és beültünk a moziba.

Mozi után kijöttünk.

-egy pillanat bent maradt a kabátom!-szóltam Louisnak

-rendben itt várlak-mondta

Bementem a kabátomért és mikor vissza mentem :''(( le se tudom írni.

Louis a volt barátnőjével csókolózott!!! :"(( Azt hittem helyben elájulok!

Haza rohantam közbe pedig ordítva bőgtem és nem figyeltem hova lépek csak szaladtam előre!!

-Felicity nee!!-ordított utánam Louis, de ő volt az utolsó akit látni akartam. Berohantam a házba és Harrynek mentem.

-Har-ry-dadogtam miközben bőgtem

-Mi történt-ölelt át

-Én..én...én..és...akkor..ő..és-próbáltam elmondani de nem sikerült!!

-jesszusom LIA!!-kiabált Harry Liának

semmi baj, nyugodj meg!

Kirántottam magam Harry kezéből és felrohantam a szobámba mikor Liának ütköztem

-te úr isten mi a baj??-kérdezte

-én..én...én..és-na itt elrohantam

-Harry mi történt??-rohant Lia hozzá

-én nem tudom, nekem is csak ennyit mondott

-FELICITY!!-rohan be az ajtón Louis

-TE!!-szólalt meg Harry

MI A FENÉT CSINÁLTÁL AZ UNOKAHÚGOMMAL???-kiabált harry

-Én.. én, ajj beszélnem kell vele!!-mondta és futott föl mikor Lia szembe jött vele és megállította

-TE MIT CSINÁLTÁL A LEGJOBB BARÁTNŐMMEL???? ADIGG NEM MÉSZ ODA AMÍG MEG NEM MAGYARÁZOD!!!-kiabált Lia

-ÉN SEMMIT? FÉLRE ÉRTÉS TÖRTÉN!!!

-GONDOLOM!! AZÉRT SÍR FELICITY?????-kérdezte egyre ingerültebben Lia

-IGEN!! FELICITY BENT HAGYTA A MOZIBAN A KABÁTJÁT ÉS VISSZAMENT MIKOR JÖTT A VOLT BARÁTNŐM ÉS MEGCSÓKOLT PONT AKKOR MIKOR FELICITY JÖTT KI!!!-próbált magyarázkodni

-PERSZE? ÉS HOGY KERÜLT ODA A VOLT BARÁTNŐD TE OSTOBA!!!???

-NEM TUDOM!!!!!!!-üvöltötte és felszaladt a szobámhoz

KÉRLEK FELICITY NYISD KI!!!-ordított be

-HAGYJ BÉ-KÉN!!!-még mindig zokogtam

-kérlek had magyarázzam meg!!

-ugyan mit!!!!!!

TŰNJ EL!!!-ekkor Lia elküldte Louist 

-MENJ EL ONNAN!!-üvöltötte le

-LOUIS!!!-ordított Harry

SOHA TÖBBÉ NE ÉRJ HOZZÁ AZ UNOKAHÚGOMHOZ!!!! MOST PEDIG TŰNJ EL ONNAN!!!!!!!-kiabált vele

-DE....ÉN...-Louis beszaladt a régi szobájába és hallottam, hogy sír. :"(  De akkor se tudtam sajnálni mert......!! :"((  

Lia bejött a szobámba.

-szia-mondta halkan és leüllt mellém az ágyra, megsimította a vállam és próbált megvigasztalni

semmi baj!!kérlek ne sírj mert én is elsírom magam!!!-mondta és nem hazudott elsírta magát.

-Oh húgi!!-jött be Harry, egyre jobban sírtam
-ÉN EZT NEM BÍROM!!!-mondtam zokogva
Harry hozzám bújt és megpuszilt.
-Ez az idióta meg sem érdemel!!-erre csak jobban bőgtem :"""((((
-Harry inkább majd én!-mondta Lia, mire kiment Harry
-Oh drágám-vigasztalt Lia
tudod mit ma itt alszom veled!-mondta Lia és át ment a szobájába a cuccaiért
-szegény Felicity-mondta Lia a másik szobába Harrynek
de Lia másra lett figyelmes Harrynek folyt a könnye!! :'(
-oh kicsim!!-mondta Lia
mi a baj?? Felicity?-kérdezte és óvatosan átölelte
-Igen, még sose láttam ilyen szomorúnak és meghasad a szívem főleg mert a legjobb barátom törte össze a szívét!!!!-mondta
-édesem, engem is nagyon megviselt mivel a leges legjobb barátnőm, de gondolhatod őt mennyire megviselte, most ne azzal foglalkozzunk, hogy nekünk mennyire fáj, mert akkor nem lesz jobban inkább legyünk vidámak és próbáljuk felvidítani!-mondta Lia
  -igazad van-törölte le a könnyeit Harry
most viszont beszélek Louisszal!!
-várj ne!!-ragadta meg a karját Lia
erre semmi szükség! ettől se lesz jobban Felicity!!
-oké! :(  akkor mit csináljunk??-kérdezte Harry
-hát nem tudom, én ma nála alszom és csajos estét tartunk amennyire tudunk, mert nem hiszem hogy most hajlandó lenne!-mondta Lia
-rendben-mondta Harry
Este Lia átjött hozzám de akármennyire próbált felvidítani, nem tudott!! :'( pedig nagyon kedves volt tőle!!
Folyton csak sírtam és senki nem tudott meg vigasztalni, pedig még a fiúk is próbálkoztak, de semmi!
Ennyire emlékszem, mert a sírásba elaludtam. Éjszaka még párszor felkeltem és sírtam de aztán aludtam, szegény Lia tőlem nem sokat aludt, ahányszor fölébredtem és sírtam, próbált meg vigasztalni, de nem sok sikerrel járt! Egy szót se szóltam. Végül elaludtam.